Előtörténet

Név: Rió
Nem: férfi
Kor: 23 év
Kaszt: harcos
Magassá: 180 cm
Súly: 64 kg
Törzs: Barlangi
Foglalkozás: katona/testőr/felderítő
Bőrszín: világos
Szemszín: kékeszöld
Hajszín: fekete
Család: -
Tulajdonság: kitartó, gyors, erős, nem túl okos
Képesség: tűzrakás, főzés/sütés, alapfokú íjászat, bátorság, lovaglás
Vonzalom: ritka dolgok pl.: fegyverek, ételek, páncélok, stb…
Félelem: csapata/társa megsebesül
Gyűlölet: ha gúnyt űznek belőle
Társak: szeretne, de nincs
Ismeretség városokban:
Fegyverek, ékszerek: kard , dobókés

ÉP: 13
VÉ: 9+2 páncél = 11
Támadás: közel: 3d6+2 távol: 3d6+1
Sebzés: közel: kard távol: dobókés
Fő tul.: gyorsaság (+1) erő (+1)
Képzettség: tájékozódás, közelharc, futás

Rió egy, az _N_ város közeli völgyben barangolt. Dél felé tartott, a Barlangi nép törzsfőnökének utasítására. Hogy miért őt küldték? Ő volt kikiáltva a folyamatosan gyarapodó csapatuk felderítőjének. A legrégebbinek. Már egészen kiskora óta járta ezt a vidéket, igaz, annyira messzire sose merészkedett, amennyire a mostani küldetése viszi majd. Parancsba kapta, hogy keressen még embereket. Korábban csupán kereskedők révén tartották fenn a kapcsolatot a többi törzzsel. Őszintén szólva elkényelmesedtek, hogy immár csak arra hagyatkoztak, hogy így szerezzék be a hiányzó árucikkeket. Most viszont minden megváltozott. Egy ideje nem jönnek a karavánok, és kezdenek kifogyni a készletek. A törzsfő a fejébe vette, hogy maga keresteti meg a többi embereket. Eltökélt szándéka volt, hogy az ő kis Nanusának legyen egy új hegyi róka prémje a télre, de azok csak az észak-nyugatabbi hegyekben éltek. Hát emiatt volt az egész. Még vissza tudja idézni a szavakat "Menj, Rio! Csak te tudod megmenteni az én kincsemet, szükségem van arra a prémre! Hallatlan, hogy ezek a kereskedő karavánok csak úgy megfeledkeztek rólunk, és nem jönnek többet. Egyszerűen nem értem, mitől lehetett, hát mindig szívélyesen fogadtam őket! Még előleget is adtam nekik a legutóbbi alkalommal, mikor erre jártak, hogy biztosan itt legyen a prém, nem hiszem el!"

Kellemes környezetben haladt a völgyben, fenyőfákkal körülvéve. Ez azt jelentette, hogy meglehetősen magasan járt már, de szeretett errefelé sétálni. A tűlevelek ropogtak a talpa alatt, a nap már lemenőben volt. A késő őszi szellő kellemesen fújdogált. Rió nagyon belemerült a gondolataiba, de közben elért az ösvény elágazásához. Balra fel egy magasabb hágóra vezetett, szembe pedig tovább kúszott az út a völgyben, még egy darabon.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hová tűnhettek a kereskedők, mert ez a környék általában békés. Remélem sikerül megtalálnom a kereskedőket, nem szeretném, hogy csalódjon bennem a vezetőnk.
Vajon merre menjek? A völgyben szívesen sétálok, de nincs sok rálátásom a környékre. a hágón meg még nem jártam de nagyobb onnan a látótávolság. szerintem megyek balra, hátha valami hasznosat felfedezek és remélem nem ütnek rajtam.

Rió nagy levegőt vett, balra fordult és elindult felfelé a hágón. Tudta, hogy jó darabig felfelé kell majd caplatnia. (ezt is nyugodtan írhatod te, meg az ilyen cselekvéseidet, mozdulataidat)

Az ösvény először lankásabban kezdődött, majd elkanyarodott, és egy jóval meredekebb, és kacskaringósabb út vezetett tovább. Ahogy egyre feljebb ért, egyre fogyatkoztak a fák, míg végül elért egy viszonylag szűk, alagútszerű úthoz. Itt már semmi zöld nem nőtt, viszont úgy tűnt, egyenesebben vezet tovább. Ekkorra már eléggé fárasztóvá vált az út, kezdett ritkásodni a levegő, és mintha a nap is kicsit jobban sütött volna.

Riónak nagyon rossz érzése volt az úttal kapcsolatban. Azon gondolkodott, hogy a kereskedők ha erre jöttek akkor miért pont itt. A völgyben az út kellemesebb és békésebb. Az alagúthoz érve nekiáll valami fáklya szerűséget keresni. "Érdekes, hogy ennyit jöttem és nem találkoztam senkivel". A kardjára tette a kezét és nagyot sóhajtott, aztán bement a barlangba.

Az alagút sötét volt, és keskeny, alig egy szekérnyi széles. Az bejárattól beszűrődő fény egy ideig még elért, ám aztán Rió sötétbe burkolózott. Óvatos léptekkel haladt tovább, amikor hirtelen suhogó zajt hallott szemből. Gyorsan közeledett, így ösztöneire hallgatva lebukott.

Dobj 1d6-al, az értékedhez hozzáadok majd egyet. A számoktól függően folytatódik a történet!

6