1. fejezet

Pedró megpördült,s fordulása közben tendas felé suhintott.Ő kitért előle,de lábfejét otthagyta,így Pedró hasraesett.Tendas hátrafeszítette a kezét,letépett egy darabot az ingéből,és összekötötte vele a kezét.Eközben Hutto ráugrott Tina hátára,és birkózni kezdtek a földön. Riolla rádöbbent,hogy mostmár egy az egyben szemben áll Granttal,aki rémülten kapkodta a fejét ide-oda.
-Bú!-ilyesztett rá Riolla,és Grant úgy megijedt a váratlan hang hallatán,hogy elfutott a város felé. Megmosolyogta a dolgot,majd gyorsan öccse segítségére sietett,és együtt lefogták Tinát is.

Gregorék másnap reggel felkeltek,és elindultak a cirkusszal a 4. városba. Gregor tudta,hogy hosszú,és fárasztó gyaloglás lesz ezzel a társasággal.Hosszú tógát viseltek,és még az állatokat is felöltöztették! Ez azért már nem normális...De legalább,az eröltetett tempó miatt,másnapra oda is értek.

A támadók elmenekültek.
-Köszönöm a segítséget.Már megilyedtem,hármukkal nem bírtunk volna el.Amúgy Riolla vagyok,és ő az öcsém,Hutto.
-Én Tendas vagyok.Szívesen segítettem.Miért támadtak rátok?
-Ugyanoda szoktunk járni vadászni,és a legutóbb lelőttem előlük a prédát,amit már régóta üldöztek.-őszintén elmondtam,ha már kihúzott a pácból.-Mostanában sokat vadásztam.Kell is a pénz,mert megígértem az öcsémnek,hogy elviszem a Napünnepre.
-Oda utaztok?Tényleg?Én is oda megyek,néhány testvéremmel együtt.Holnap délután indulunk hajóval.
-Mi is holnap megyünk.
-És kivel utaztok?
-csak ketten megyünk.
jöhetnétek velünk,hajóval,akkor lenne társaságotok.Ketten veszélyes lehet.Amúgy meg nekem is hasonló korúak a testvéreim,mint te Hutto.Összebarátkozhatnátok.
Hmm ezen elgondolkodtam.Csatlakozni egy idegen csoporthoz?Ez nagyon veszélyes lehet.Másrészt viszont biztonságos is...és ez a srác szimpatikus volt,végülis segített nekünk.
-Rendben,holnap találkozunk a kikötőben-váltunk el a város szélén.
-Mit gondolsz Hutto,jó lesz így?
-Igen-vigyorgott szélesen hutto-érdekesebb,ha lesznek utitársaink.

Hazamentem és nbejelentettem a döntésemet: aki akar,jöhet velem a napünnepre.Mindenki nagyon örült,és végül Alyna,Sod,és Tanda jelentkezett.Másnap összepakoltunk,és elindultunk.
A kikötőben,ahogy megbeszéltük,találkoztunk Riollával,és Huttóval.Bemutattuk őket egymásnak.

-Ezerszer megbeszéltük.Igenis hajóval fogunk menni,mert így gyorsabb.Nem,nem fogunk elsüllyedni,a padlóról se estek le,induljatok már!
-Elnézést,mi is szeretnénk felszéllni!
-Ó ezer bocsánat-"most mi a fenét csináljak?"-azonnal megyünk,csak ezek a szamarak félnek a víztől.
-Tényleg?Ha féltek is a víztől,a hajóra felszállhattok.Beültök a kabinba,és akár az út végéig nem is látjátok a vizet.
Erre nagy remegve végre elindultak,és természetesen fel is értek.Rögtön el is tűntek a hajó fenekében,nekem azonban még nem volt kedvem lemenni.
-Köszönöm a segítséget.Meddig utaznak?
-A Napünnepre megyünk a 6. városba.
-Akkor még találkozunk,mi is oda megyünk.
Ekkor azonban megjelent Harer nagyon sápadtan,és közölte,hogy azonnal menjek le vele.Állítólag talált egy léket...
-A viszont látásra,remélem lesz még alkalmunk jobban megismerkedni.
-Sziasztok!

Epilógus,1. fejezet

Mirijam Khatar és Ragir Marath együtt vágtak bele a nagy útba,a 6.város fele,rengeteg érdekes áruval,szamárháton,illetve gyalog.
Barangoló,a bölcs öreg lóháton indult a számára titokzatos tüzes városba Lombvárosból,régi emlékekért.
Riolla Brear öccsével Huttoval,kereskedő Tendassal,és testvéreivel együtt a 4. városban hajóra szálltak,és út közben találkoztak a barlangosok híres vezetőjével,Gregorral,akivel a hosszú út alatt jól összebarátkoztak.
De egy célja van csupán hőseinknek,eljutni a 6. városba,a híres NAPÜNNEPRE.