1. csoport

- Köszönöm, legalább ettől jobban érzem magam egy kicsit - mosolygott fáradtan Riolla, és a szeme sarkából egy kicsit meglepődve pillantott Gregorra. - Mi lenne, ha gyorsan odamennénk a stéghez, és körülnéznénk ott, mielőtt még besötétedik? Hátha találnánk valamit, és ha nem, akkor kereshetnénk egy helyet a közelben, ahol egy kicsit le lehet pihenni.
Riolla nem akart gyengének látszani, de már kimerültnek érezte magát. "Egy-két óra pihenés kéne, már attól is sokkal jobban lennék, és enni is kéne... de nagyon remélem, hogy lesz valami a stégnél!"

- Menjünk.

Mire a stéghez értek,besötétedett,és hatalmas köd lepte el a helyet.Sehol senkit nem láttak.A stég előtt egy fából összetákolt kis helyiség állt,láthatóan a várakozóknak szánták.

- Kész, semmit sem látni! Itt kéne maradnunk, legalább amíg kicsit fel nem száll a köd.

- Nem tudom, lehet, hogy nem kéne... De akkor sincs mit tennünk. Nézzük meg, hogy nincs-e senki a közelben, de ha nincs, akkor éjszakázzunk itt. Maradj itt, szétnézek.

- Rendben.
"Végre egy kis pihenő...tényleg hasznos körbenézni, rendes Gregortól, hogy ezt megteszi."

Gregor elindult a tető felé. Először a belsejét vizsgálta meg, barátságtalan, koszos, de üres hely volt, benne egy rozoga paddal. Kívül is körbejárta, de felületes vizsgálódása során semmi érdelmegeset nem talált.
- Tisztának tűnik... Húzódjunk be akkor ide. Figyelj, feküdj le nyugodtam, őrködöm addig.

Riolla úgy gondolta, fel kéne ajánlania, hogy őrködik ő, de végül csak azt motyogta, hogy "köszönöm", és ledőlt pihenni.

És Gregor elkezdett őrködni. Ismerős helyzet, csinált már ilyet, de... Nem így. Nem ekkora veszélyben. Nem az élete volt a tét. Nem egy kimerült lányra vigyázott, hidegben és maga is fáradtan, hanem a falu katonáira, tűz mellett... Egészen más.
Leült a pad mellé, hátával Riolla oldalának dőlt, hogy legalább egy kicsit melegítsék egymást. A vízből és a partból is egy darabot látott csak - tudta, hogy ha elkezd azon gondolkodni, mi van a háta mögött, beleőrül. Próbálta megtalálni azt a nyugodt, pihentető figyelmet, amit a vadászatok és portyák alkalmával megtanult.
Lassan feljött a hold, a csillagok fordulásából Gregor tudta, hogy már legalább két órája ott van. Aztán, hogy öt. Iszonyú hideg volt, és érezte, hogy nem bírja sokáig.
"Most már ahhoz is erőt kéne vennem magamon, hogy tüzet gyújtsak... Hamarosan fel kell keltenem Riollát, mejd megbeszéljük. Még egy húsz percet kibírok - aztán vége."

Riolla hirtelen felriadt, nem is tudta, miért. Talán a holdfény, ami most már kicsit bevilágította a környéket. "Vagy a hideg" gondolta, mert remegett egy kicsit. Gyorsan felmérte a helyzetet, és rájött, hogy többet aludt, mint szeretett volna.
- Ébren vagy? Történt valami? Bocsánat, hogy csak most keltem fel! - Észrevette, hogy Gregor ott van közvetlen mellette, és remeg a hidegtől. Igazán lelkiismeretesen őrködött.- Ha még egy kicsit ébren bírsz maradni, hozok fát, és gyújtok tüzet! - Riolla egy kis bűntudatot érzett, amiért mindent Gregorra hagyott.

- Köszönöm - mondta fogvacogva Gregor. Nem lelkesedett a tűzgyújtás ötletétől,de belátta, hogy nagyon mást nem tehetnek. Felült a padra, lábát maga mellé húzva próbálta melegíteni magát, és félig már az álom határán figyelte Riolla ügyködését.

Gregor bal oldala felől egy homályos alak közeledett a stég felé,de mivel Riolla fát gyűjtött,Gregor meg félig aludt,nem vették észre.Egyszer csak az idegen alak legugolt Gregor mellé,és megérintette a vállát.Hosszú,fekete köpenyt,és csuklyát viselt az alak.
-Üdvözlöm.-mondta kísértetiesen mély hangon.

- Euh? - Gregor fura, nem kifejezetten értelmesnek ható nyögést hallatott, majd megpróbálta valahogy ennél jobban is lereagálni a helyzetet. Nem volt könnyű, hiszen teljesen kimerült volt és fázott, de az ijedség segített egy kicsit magához térnie. - Kicsoda maga? Mit akar?
Hangosan beszélt, remélte, hogy Riolla meghallja.

-Megláttam magukat,amint itt vannak. MAGUK kicsodák?

Riolla már összeszedett néhány ágat, és épp azon gondolkodott, mennyit bír el, mikor meghallotta Gregor hangját. Megijedt, hiszen egyedül hagyta ott Gregort, mégis kihez beszélhet? Így hát az ágakat ledobva gyorsan visszaindult.

- A Tűzvárosban rendezett ünnepélyről jövünk. Megtámadtak minket, de elmenekültünk, és most itt akartuk átvészelni az éjszakát. - tömören fogalmazott, próbált az udvariasság és a semmitmondás határán maradni. Az idegen nem tűnt kifejezetten ellenségesnek, de nem lehet tudni.

-A Napünnepről? Többes számban beszél...ki van még itt? Hányan vannak? Milyen néphez tartoznak?

Riolla egyre közelebb ért a beszélgetőkhöz, már értette a szavakat is. Épp elcsípte, ahogy az idegen kérdéseket tett fel Gregornak. A sötétben alig látta az ismeretlent. "Ki tudja, nincsenek-e többen?" Úgy döntött, még egy kicsit inkább a háttérben marad, hogy felvegye a beszélgetés fonalát, és hogy esetleg meglepetésszerűen támadhasson, ha rossz szándékú az idegen.

- A Barlangosoktól jöttem, társaim között pedig a Hat Faj mind képviseltette magát - nem hallottál még a Napünnepély híres kiválasztottairól?

-De,persze,hallottam. Az ember nem tudhatja,miféle népek járnak-kelnek errefelé.Kik támadtak meg titeket?

- A tűzmanók. A kísérőink azt mondták, hogy nyugalom és béke uralkodik a szigeten, de most nem éppen ezt tapasztaltuk. De, bocsáss meg a kérdésemért, magad is mondtad, hogy nem tudhatni kivel találkozik itt az ember, te ki vagy és mi járatban?

-A szigetről jöttem.Bahro vagyok.Néha kíváncsiskodókat hozok át a vulkánhoz,gyakran jövök ide növényeket gyűjteni.Épp le akartam ellenőrizni ezt a stéget,mikor megláttalak.

- Üdv, a nevem Gregor. Talán akkor fogsz tudni nekünk segíteni: elszakadtunk a kísérőinktől, és szeretnénk visszajutni a Városba. Illetve, ha tudsz valamit a tűzmanókról, hogy miért támadhattak meg, annak is nagyon örülnék... Nem régen vagyunk a itt, de elég sok különös dolgot tapasztaltunk, te talán jobban értenéd ezeket.

-A városba nem szoktam járni.És nem szoktam a hegy ügyeivel foglalkozni.Nem is akarok-zárta le végül kicsit tartózkodóan.

Riolla úgy döntött, csatlakozik a beszélgetéshez.
- Jó estét, Riolla vagyok - állt oda Gregor mellé. Kis szünetet tartott, hátha meglepte az idegent a megjelenése. - Hallottam a beszélgetésetek végét... nem akarunk berántani téged a hegy ügyeibe. Tényleg nem. De nagyon szeretnék átjutni a túlpartra. Nem tudnál ebben segíteni? Nem kell a városba, csak valahova a túlpartra.